Belize válogatottjának két játékosa, Woodrow West és Ian Gaynair két nappal az Egyesült Államok elleni csoportmeccs előtt arról tett jelentést az illetékeseknek, ismeretlenek pénz fejében megpróbálták rávenni őket a találkozó eredményének manipulálására.
A két megkeresett játékos visszautasította az ajánlatot és jelentették azt illetékes helyre.
Már jó ideje kerestem az apropót a Belize-blog visszatérésére, de valami miatt mindig elodáztam. Most megvan az apropó is: az Olimpia! 4 év, egy hónap és 17 napot követően visszatér tehát Belize blogja, és amellett, hogy egy kicsit a kinézetén is igyekszem faragni, hamarosan olimpiai témával jelentkezem.
San Ignacio Belize nyugati tartományányak, Cayo-nak a székhelye. A Macal folyó partján fekszik. A fővárostól 35 kilométerre, Belize City-től 115 kilométerre fekszik nyugatra, közel a guatemalai határhoz. Ikervárosnak is hívják, mert a folyó egyik partján Santa Helena, a másikon maga San Ignacio fekszik, a két települést a Hawksworth Bridge köti össze, San Ignacio a nagyobb. Kettőjüket összesen mintegy 17 ezer ember lakja. Alapvető látványosságai a közelben fekvő maja romok, amelyek közül a leghíresebb Xunantunich, a várostól délnyugati irányban található. A közelben megtekinthető még Caracol, Cahal Pech és Tikal romjai, ez utóbbi már Guatemalában.
A Hawksworth híd
Egy videó a környékről:
https://www.youtube.com/watch?v=dgSePlB4LVU
Sok fontos dologról nem esett még szó ebben a blogban, köztük van Belize söre, a Belikin is. Pótoljuk tehát ezt a hiányosságot hamar! Először is, vegyük szemügyre magát a terméket:
Hú, de jól néz ki! És folytassuk a klasszikusokkal: mi jobb egy Belikin sörtől? Hát több Belikin sör, ugye...
És mi a jobb sok-sok Belikin sörtől?
A válasz adott. De nézzük talán meg a Belikin sört magát.
A Belikin Belize nemzeti söre, gyártja a Belize Brewing Company Ltd., leánykori nevén a Bowen and Bowen, Belize Cityben, azaz tulajdonképpen Ladyville-ben. A Belikint 1971-ben kezdték főzni. Kevin Bowen, a helyi sörfőzés harmadik generációjának képviselője nem bízta a véletlenre a belizi sör elkészítését. A főzéshez használt berendezést Németországból hozatta Belize-be, sőt felbérelt egy úgynevezett sörmestert is, aki arra volt hivatott figyelni, hogy a masinériában végül minőségi termék szülessen. Mióta a Belikint német alapokon gyártják, minden összetevőjét importálják, kivéve természetesen a cukrot és a vizet, ebben Belize szinte verhetetlen. Jelenleg négy fajtáját gyártják, ezek a következők: Belikin [Lighthouse] Lager, ez egy 4%-os világos sör, a helyi lakosok között ez a legkedveltebb fajta. A Belikin Premium egy 5%-os, kissé erősebb fajta, főleg az üdülőhelyeken, turisták által látogatott helyeken árulják. A Belikin Stout már PG feliratot kapott volna a Sky Movies-en, ha film lett volna [szülői jelenléttel fogyasztható], dehát nem az, hanem sör, 6%-os, és egy hírforrás szerint csakis a sörfőzdénél kapható. Van még a Guiness Stout, amellé már rendőrt kell állítani, állítottak is, ez egy 8%-os sör, csak külön engedéllyel gyárthatták az országban, ma már nem is főzik [ebben az erősségben legalábbis]. A már említett sörfőzdében, amelyik egyébként Közép-Amerika legmodernebbje a műfajban, évente mintegy 52.000 hordó Belikint állítanak elő. Üvegpalackjai tíz töltést bírnak ki. A csapolt fajta nem túl népszerű belőle, de ennek az az oka, hogy egy trópusi környezetben higiéniai okokból általában a palackozott folyadékot fogyasztják a népek. Gonduljunk csak bele: a trópusokon, ha a nap belekezd, ott aztán süt rendesen, és ha tűz a nap, az emberek sört akarnak inni. Ha Belize-ben sört kérnek, az általában a Belikin. Az árakról szólva, néhány éve a belizi nemzetközi repülőtéren 3 USD-be került egy palackkal, bár azt nem jelezték, hogy melyik fajta a forgalomba kerülő három közül. A boltokban az ár 1,5USD-tól 2-ig terjed. Kerül, amibe kerül, azt beszélik, hogy a Belikin Közép-Amerika legjobb söre.
A Belikin egy régebbi címkéje, meg egy újabb:
Egy fórum a Belikin-ről itt.
Katie Melua -akinek a legjobb tudomásom szerint egyébként nincs köze Belize-hez- képes volt megszámolni, hogy hány bicikli is van Pekingben tulajdonképpen, nem lehetett egyszerű dolog. De hogy sikerült neki, az kétségtelen, hiszen ahogy végzett vele, szerencsére el is énekelte, napi állás szerint kilencmillióról van szó... :)
Én ettől kisebb fába vágtam a fejszémet, mégpedig abba, hogy megszámolom, hogy pontosan hány település van Belize-ben. Ettől jobb hír, hogy a napi állás szerint nem tervezem elénekelni, bár még ez változhat az idők folyamán. Szóval, fogtam egy közel 6 MB-os belizi térképet, és papír-húzogatós módszerrel északról dél felé megszámoltam a bicikliket településeket az országban. Felmerülhet a kérdés, hogy nem volt-e: 1.Jobb dolgom? 2....olyan hely, ahonnan meg tudtam volna nézni? Ezeket meg is válaszolom itt rögtön: 1.Nem volt, de érdekelt már régóta a kérdés. 2.Csak a Wikipédiában volt egy felsorolás, de ahogy a magaméval összevetettem végül, kiderült, hogy az övéké csak egy töredéke a valóságos listának.
Nos tehát, a hivatalos szám a következő: Belize-ben ma a fővárostól kezdve a világító-tornyokig egy igen részletes térkép alapján 212 lakott hely van, de gyanítom, hogy nemsokára egy sokkal részletesebb térképet is találok [mert ismerem magamat...]. Ez egy száraz statisztikai adat, de színesítsük meg egy kicsit.
Belize településeinek száma a tartományok szerint:
Cayo: 42, Corozal: 29, Belize: 24, Orange Walk: 29, Stann Creek: 32, Toledo: 56.
Sokan kérdezték már, hogy "mit eszek" ezen az országon. Néhány jellemző a települések neveiből: Úgy egyáltalán, valahány név a naptárban San, St., Santa előtaggal elég jelentős hányadát teszi ki a belizi helységnév-tartománynak. Ezért aztán elő kell, hogy forduljon az az eset, mint az Egyesült Államokban, ha települést neveznek meg, oda kell, tenni az állam nevét is, hogy egyértelmű legyen a hely hol- és mibenléte. Belize-ben nyilván kisebbek a távolságok, de a sok szent-előtag miatt két településnél, ami esetleg 20-25 kilométerre vannak egymástól, meg kell jelölni, hogy ki kivel van: San Antonio, Corozal illetve San Antonio, Orange Walk. De menjünk tovább, néhány rendhagyó település-név az országból, vegyesen: Trial Farm (Orange Walk), azaz: Perelt Farm [esetleg: Próba Farm], Crooked Tree (Belize), azaz: Hajlott Fa, esetleg Double Head Cabbage (Belize), azaz: Kétfejű Káposzta, de van egyszerűen Lucky Strike (Belize) vagy Frank's Eddy is, Blackman Eddy-ről már nem is beszélve. Az országot lakó népek lelkületéről ezeknek a településeknek a nevei sokat árulkodnak: More Tomorrow (Cayo), azaz: További Holnap, Valley of Peace (Cayo), a Béke Völgye, esetleg Teakettle (Cayo), mint Teáskanna. Cow Pen (Stann Creek)-re, Tehéntoll-ra külön kíváncsi lennék, ha arra járok, biztos, hogy megnézem. Egy másik kérdés, bár már kifutotta magát a dolog: A Stann Creek tartományban fekvő Alta Vista településről nevezték-e el a hajdani nagy webes keresőt, vagy fordítva? Nem tudni, melyik verzió az igaz, mindenesetre jelenleg nem találtam Belize-ben Google nevű helyet. Találtam viszont Toledo tartományban Cattle Landing-et, Marhaföldet. Úgy él előttem az elképzelt beszélgetés: Hova valósi a vőd, Joe? Csak ide, Cattle Landingbe... És mindezt megbeszélik a Sunday Wood (Vasárnapi Fa) felé menő buszjáraton.
Megvan tehát a maga bája a belizi vidéki életnek. Ezt a képet most találtam, egy Scotland Halfmoon nevű település üdvözlőtáblája - és például ez a falu sem volt rajta a listámon. Bővítem is iziben.
Ez egy Tony Rath fotó.